Történetünk    

 

Egyházunk rövid története


Egyházunk régi pecsétjén az alapítás ideje, az 1929-es évszám áll. 1926-ban már Hamiltonból átjárt, Kovács Ferenc, lelkész, hogy református családok otthonaiban istentiszteletet tartson. 1928-ban a Kanadai Presbiteriánus Egyház, Bucsin Béla, torontói Knox College-ban tanuló teológust bízta meg, hogy végezzen missziót a torontói magyar kolóniában és szervezze meg a rendszeres istentiszteletek tartását. Az első időkben a kis létszámú gyülekezet tagsága főleg Alberta és Saskachewan mostoha és kietlen vidékéről jött szerencsét próbálni Torontóba, ugyanis kivándorlásukkor először oda irányították őket.
A trianoni békeszerződés után megcsonkított Magyarországról és az elszakított területekről az első hullámban kivándorolt magyarok azért hagyták el hazájukat, hogy az idegenben vagyont szerezzenek és majd hazatérve, otthon földet vegyenek.
A gyülekezet alapítás éppen a gazdasági válság idejére esett. Isten a reménytelenség közepette adta a gyülekezetépítés buzgóságát és a közösségben kiformálódó reménység ígéretét. A depresszió ideje alatt Kovács Károly lelkész (1930-1932) nagy nehézségekkel küzdve igyekezett a torontói magyar református kolóniát összetartani. Utána Steinmetz Károly (1932-1952), Knox College-ban tanuló teológus 1932-ben kapott megbízatást a gyülekezet további szervezésére. Kezdetben a torontói Skót Misszió ebédlőjében tartották vasárnapokon az istentiszteleteket. Megindult a Vasárnapi Iskola, Noi Kor alakult és egy Ifjúsági Csoport is működött. Felszentelése után Steinmetz tiszteletes megindította a gyűjtést a templomépítésre. Az adakozásokból és rendezvényekből befolyt összegből, 1936-ban a gyülekezet megvette a 206 McCaul Street-i területet, melyre 1938 végére felépítette a gyülekezet az első templomát. Az új templomot 1939 február 5-én szentelték fel. A Második Világháborút követően a kommunizmus fenyegetettségétól tartva a második nagy magyar emigrációs hullám indult meg az új Világ felé.
A torontói gyülekezet megerősödött az új menekültek betagolódásával. Az ezt követő időszakban Steinmetz Károly után a következő lelkészek szolgálták a gyülekezetet: Dr. Nagy Lajos (1952-1955), Dr. Tóth Kálmán (1955-1959), Károlyfalvi Béla, lutheránus lelkész (1959-1960) és Báthory László (1960-1963).
A harmadik tömeges magyar emigrációs hullám az 1956-os Forradalom leverése után főleg a kommunizmus megtorlása elől menekült. A McCaul Street-i templom lélekszáma annyira meggyarapodott, hogy rövid időn belül szűknek bizonyult és megérlelődött az elhatározás egy nagyobb templomépület megvételére. Seress Ödön, lelkipásztor (1963-1991) szolgálati ideje alatt megindult a gyűjtés és a keresés, hogy egy új templomot találjanak és megvegyék. Így került megvételre 1967-ben a Vaughan Rd.-i templomépület, melyet még annak az évnek októberében felszentelték.
A 80-as évek végén volt a negyedik magyar emigrációs hullám, főleg Erdélyből, mely újra növelte a gyülekezet lélekszámát. Seress tiszteletes nyugdíjbamenetele után Szűcs Ferenc lelkipásztor (1991-1993) két esztendőt szolgált, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg Vass Zoltán, lelkipásztor 1994 áprilisa óta szolgál a gyülekezetben.